La donna mobile...
A recept egyszerű: végy egy mobil gyártót, csomagolj kissé át egy már létező modellt és dobd a piacra, mint újdonságot! Így született meg a designer mobil…
Ezek a telefonok nem akarnak többet, mint ismét eladni egy darab „életérzést”, kevés kivétellel sem a formaviláguk, sem a szolgáltatásaik nem nyújtanak többet, mint általában az a mobil, amelynek az átformálásából létrejöttek. Ezt nevezem én az első korszaknak, majd később kitérek rá, hogy ma már vannak „egyediesített” darabok is és véleményem az, hogy a komoly cégek ebbe az irányba lépnek majd tovább – remélem!
A magam részéről ezeknek a telefonoknak a megjelenését korábbra vártam – már az évezred első éveire – hiszen Giorgio Armani már a nyolcvanas években tervezett vonalas készüléket, és természetesen Cardin Mester is megálmodta a maga telefonját a hetvenes évek derekán. Szóval vártam a designer mobilokat. Csakúgy, mint az autómárkák és az óra manufaktúrák mobil ötletei (ezek is lassan megjelennek), sejthető volt, hogy egy ilyen nagy forgalmú piacból az olasz és francia házak szeretnék kiszakítani a maguk darabját. Szerintem pár éven belül lesz komoly formavilágú Mercedes, Audi, Rolex, IWC és még ki tudja, mennyi csoda mobil a választékban…
Dolce&Gabbana, Prada, Armani
Az első bénázások után – Escada mobil, Siemens – megjelent a Dolce & Gabbana páros arany telefonja, ami nem volt se több, se kevesebb, mint egy új köntösbe bújtatott, de már ismert telefon. Arany karton, nagy csomagolás, a telefonon fityegő D és G, azaz minden, amit egy ilyen darabnak tudnia kell és kikapcsoláskor a sejtelmes hangon elsuttogott: Dolce and Gabbana… Megszületett a divatos lányok, divatos mobilja.
Gondoltam ezt majd követi egy fekete vagy mélybarna bőrrel bevont példány a Gigolóknak, de ez elmaradt… Kínai változata természetesen ismert, az ottani replica marketingesek ezt az igényt sem akarták kielégítetlenül hagyni.
A Prada mobil az individuális réteget célozta meg, egyszerű formavilágával és érintős képernyőjével, de ez se volt több, mint egy kicsit átformázott LG szép bőrtokban, jókora Prada felirattal. Emlékszem nem egy büszke tulajra, aki sok szenvedés után is hű maradt hozzá, nehéz volt ugyan kezelni, de egy ilyen telefont birtokolni megkülönböztető státuszt jelentett.
Ezután Armani következett az első IGAZI designer mobillal, amelyről persze kiderült, hogy ez is csak egy kicsit átpofozott Samsung, de legalább az hírlett róla, hogy a névadó maga is beleszólt a menüsor kialakításába és a grafikai megjelenítésbe.
Ezt a darabot közelebbről is megismertem, de 3 nap után meg kellett válnom tőle, mert igaz a grafikája és a színvilága az Armani ízlést idézte, de a telefon érintős képernyője és több funkciót egyszerre ellátó gombsora csak hosszas türelemjáték árán tette lehetővé, hogy egy egyszerű sms-t elküldjek. Persze ezen nem érdemes bosszankodni, az Armani formavilág valóban tökéletes remekműve ez az apró és szépen csomagolt készülék.
Dior, Hugo Boss, Porsche Design
Mindezidáig nekem minden designer darab csalódást jelentett, a tervezők valóban nem akartak többet, csak újabb terméket eladni a nevük alatt. Hugo Boss, Pierre Cardin, Dior és a többiek – már létező telefonok bőrbe, más színű tokba vagy kövekkel kirakott héjba csomagolva.
Ahol megjelennek a „nagy Nevek”, ott hamarosan a másolatok is megjelennek. A kínai kreativitás nemcsak a létező modelleket másolta le, hanem olyan „remekműveket” is létrehoztak, amelyre piaci igény mutatkozott. Ismét kiderült, senkit sem zavar, ha a telefonja nem tökéletes – vagy ha olyan darab, ami nincs is – ha egy nagy név nagy logója van a fedőlapján…
A legutóbbi időkben megjelenő márkázott darabok szakítani látszanak az eddigi tendenciával, úgy tűnik a Házak felismerték, hogy a vásárlók igényei designer mobil esetén a különlegességek felé látszik elhajlani. A hamarosan megjelenő Chanel és Gucci darabok olyan formát kapnak, amelyekről végre valóban elmondható, hogy van mögöttük némi kreatív ötlet, innováció…
A divatházak mellett talán még az autó márkák és a nagy óracégek lesznek azok, akik ezen a piacon megjelenhetnek. Igaz, a Porsche már rendelkezik mobillal, de ebben az esetben mint a PORSCHE DESIGN jegyzi a darabot. Ez egy igazi „cool mobil”, minimalizmus nemesacélból.
A Tag Hauer óracég pár hónapja piacra került mobilja formavilágát és anyaghasználatát tekintve a Nokia által alapított Vertu mobilok igen magasra árazott ligájában keres magának helyet. Érdemes megjegyezni, hogy a Vertu modellek azok, amelyeket a replica oldalakon is bőségesen ajánlják a klasszikustól a bőrrel bevont Ferrari modellen keresztül a gyémántokkal kirakottig. Egy mobil, amely már önmagában is „státuszt” jelent! Még akkor is, ha hamis, ha a belbecse pár dolláros törmelék – a lényeg az, ami látszik… Igaz, az a VERTU replica, amit legutóbb a kezemben foghattam, az eredeti presztízs modellhez hasonló volt súlyban, alapanyagban és eszembe jutatta Márkus László régi televíziós pamfletjét, amikor egy Állami áruházas fotelt darabokra szedett és minduntalan azt ismételgette: hogy mi került ebben a fotelben 3700 forintba?
Aki igazi érdekességre vágyik, annak az Ulysse Nardin mechanikus automata szerkezettel meghajtott mobilját érdemes kézbe venni, szerintem ez az első darab, amely valóban más, mint az összes többi! Kicsit talán túlságosan arany, bődületesen drága – de más presztízs darabokkal szemben legalább eredeti!
Schiffer Miklós írása
tiffany.blogter.hu
Rettegő divattervezők a monitor előtt
A legtöbb híres divatház feje fél az internettől, sosem látta saját weboldalát, és csak segítséggel ismerne fel egy számítógépet - ezt derítette ki a Herald Tribune.
Manapság az új kollekciók azonnal felkerülnek az internetre, a Vanity naponta frissülő piacterén is ruhák és kiegészítők ezreit böngészheted. Ám tervezőik legtöbbje eddig csak tisztes távolságból látott számítógépet, és az internet végtelen világára is félelemmel vegyes tisztelettel gondol.
Marc Jacobs azt állítja, hogy modern technológia nélkül létezni sem képes barátai mellett néha úgy érzi magát, mint az ipari forradalom ellen harcoló ludditák. Jacobs próbálta megszeretni a net világát, mikor az elvonóról kikerülve hobbit keresett magának, de úgy érezte: „Mintha egy teljesen másik korban ébredtem volna fel!”
A Dolce & Gabbana Dolcéja olyannyira képtelen megbarátkozni a technológiával, hogy bevallása szerint sohasem érintett még számítógépet. Stefano Gabbana rendszeresen netezik, de „talán hetente kétszer használom a gépemet, mert félek, hogy túlzásba esem.”
A számítástechnikai ellentábor tagja, Alber Elbaz lesújtó véleményt fogalmazott meg: „A számítógép veszélyezteti a kreativitást, én inkább a szívemmel dolgozom és az eszemmel írok.” Karl Lagerfeld szintén az agyát használja a tervezéshez, ám hozzáteszi, ha bármire szüksége lenne az internetről, azt segédein keresztül úgyis eléri.
High-tech: Burberry 2008 ősz — Régimódi: Lanvin 2008 tavasz
Persze a számítógép nem csak ruhatervezésre, de kutatásokhoz is remekül használható forrás. A Jil Sander férfiruházat kreatív főnöke művészeti oldalakat látogat, Sidney Toledano a Diortól pedig pár óra alatt annyi kutatást végez a neten, amit egy könyvtárban két hét alatt tudna.
Christopher Bailey, a Burberry tervezője megfogalmazta azt, amire szinte mindenki gondol: az internet segít a jelenkor világával és kultúrájával megismerkedni, ami a naponta változó trendek és nemzetközi divat világában elengedhetetlennek tűnik. A Christian Dior és Yves Saint Laurent igazgatói egyetértenek vele, akárcsak a jóval idősebb korosztályt képviselő Giorgio Armani és Ralph Lauren is.
Mégis, a Salvatore Ferragamo feje szerint a divatvilág a kézzel fogható termékekről szól, ezért a tradicionális toll-papír megoldás mindig sokkal elfogadhatóbb marad a tervezők számára, mint a grafikus szerkesztőprogramok.
Ajánljuk még:
h3. A Vanity online piactere